3. fejezet: Harc Ayaméért A szörnyeteg förtelmes volt. Óriási, húsos, kígyó szerű lény, melynek pikkelyein ezüstösen ragyogott a nyálka amint csillogott rajta a nap. Szeme nem volt, csak egy óriási szája, mely 3 irányba nyílt, mint egy bizar, élő virág szirmai, melyek mögül bugyogott a savas nyál. A terentmény vadul sziszegett. Ayame fele fordította undorító testét. Az óriási állkapocs kitárult, s készült lecsapni, de Kouga egy gyors mozdulattal kettészelte a tekergő borzalmat. Remegő szemei megakadtak Ayame sebén. A lány mosolyogva felnyögött: -Semmi baj, csak egy karcolás... Nem volt sok ideje a fiúnak. Felkapta a lányt, mert újabb csápok rontottak elő a föld alól, mik máris mohón csapkodtak feléjük. Kagura mosolygott fenn, mint aki egy szórakoztató műsort néz: -Végetek van.-azzal előkapta a legyezőjét. Amint Kouga felkapta a fejét szemeit elvakították a ragyogó, égboltról leomló sarló pengék. Gyorsan odébb szökkent, a halálos fények egy támadó szörnyetegek aprítottak fel. Kagura elmosolygott: -Nem tudtok elmenekülni. -Elfelejted, hogy kivel harcolsz boszorkány!-üvöltötte Kouga, azzal lábai fényleni kezdtek. A fiú erősen szorította a lányt, ki remegő szemeivel rámeredt. Kezeit Kouga nyaka köré fonta, bőre a testével a fiú izmaihoz tapadt. Minél előbb menjenek el innen, el erről a borzalmas helyről. -Egy tornádó? Te ostoba, a szél az szél!-nevetett Kagura. Kouga és Ayame a földre zuhant, amint a szél, mint egy kéz felcsapta őket. A lány elgyengülten a földre esett. Kouga arca eltorzult a dühtől: -Elvetted a családomat, az újat nem fogod! -Miben fogadunk? Újabb vicsorgó csáp rontott elő a földből. Kagura meglendítette a legyezőjét, mire Ayame a magasba emelkedett. A boszorkány szeme gonoszul felvillant, ajkai ördögi vigyorra csavarodtak. A szél eltaszította Ayamét, egyenesen a tátogó szörnyeteg felé. -AYAME!!!!!!-üvöltötte Kouga. A fiú eltaszította magát a földről és meglovagolva a gonosz szelet a lány elé került. Teste megkönnyebült, amint érezte, ahogy orra belefúródik a vörös hajtengerbe, de szemei hirtelen akkorára nyíltak fel, hogy szinte kilövődtek medrükből, amint vörösséggel telt meg a levegő. Ayame nyögve a földre rogyott, ijedt szemeit Kougára kapta. Egy agyar állt bele a fiú hátába. Kouga először csak meglepődött, aztán mikor nehezen hátra fordult és megpillantotta a förtelmes pofát, izmai dühödten megfeszültek. Csak fröcsögő hústenger maradt a bestiából. A fiú büszkén állt, szerelmes tekintettel Ayaméra meredt. Könnyek csordultak ki a lány szemeiből, miközben ragyogott rajta egy apró, de szép mosoly. Hirtelen a föld remegni kezdett. Egyes fák kiszakadtak a helyükről. Óriási csáptenger vonaglott elő a föld alól. Mindegyik tekergő kar egy-egy éhes szájban végződött, miknek emésztő nyála a földet marta. Kagura elmosolygott, majd a földre ereszkedett: -Bocsássatok meg, de ki kellett élnem magam. Az igazi feladatom a farkasfiú elpusztítása lenne, és az, hogy elvegyem az ékkőszilánkjait, de udvariasságból foglalkoztam egy kicsit veletek is. -MI?-mordult fel Kouga. -Csak nem hitted azt, hogy Naraku a te elpusztításod érdekében küldött engem és ezeket a szörnyeket? Te olyan jelentéktelen kis bolhafészek vagy, kire kár ilyesmit pazarolni, hisz a közelébe se tudsz férközni. -Akkor kit akarsz? -Akit keresek, annak a neve Hara... Kouga büszkeségébe taposott most bele a boszorkány, ám a nőnek nem volt ideje arra, hogy kiélje gonosz vágyait, hogy kinevessea fiút, mert az erdőből hátborzongató vonyítás tört elő. Csápok szakadtak szét fájdalmas sziszegések közepette, a vonagló hústenger mögül Hara ugrott elő: -Nagy ostobaságot követtél el Kagura. Engem kellett volna először megölnöd. Hara a boszorkány fele szökkent, ki pengezáporral próbálta megállítani a démont, ám a férfi túl gyors volt. Mielőtt elérte volna őt, Kagura újra tollra szállt, s alig eszméltek fel, máris mesze volt, a szelek szárnyán vereséget szenvedve. Hara büszkén feltekintett, majd aggódó tekintettel Ayaméra meredt: -Jól vagy? -Nincs semmi bajom, csak csúnyának látszik. -Elismerésem öcskös, derekasan harcoltál. -Még szép, megvédtem Ayamét, míg te a sebeidet nyaltad, te gyáva ordas. -Nagy a szád fiú. -Te sokkal utálatosabb vagy, te perverz bundakabát! Ám hiába üvöltözött Kouga, Hara nem rá koncentrált. A férfi megfogta Ayame kezét, azzal a jellegzetes mozdulatta, ahogy Kouga Kagomét, és rózsaszín felhőbe burkolózva elmondta a szerelmes szavakat: -Kérlek gyere velem. Szeretlek Ayame, mióta megláttalak belémhasított egy érzés, mint egy agyar, amely miatt elönti a forró vér a testemet. Átfőtted a szívemet. -Örömmel veled tartanék, de nem lehet...Valaki tett nekem egy ígéretet, és addig nem nyugszom, míg nem teljesíti. Kouga döbbenten elpirult a háttérben. -Értem...-suttogta Hara.-Igazad van, velem lenni most túl veszélyes. Naraku vadászik rám, nem keverhetlek bele az én harcomba. De egyszer eljövök érted, mert az asszonyom vagy! Hara néhány pillanatig babonázottan figyelte a lányt, majd elfutott. Ayame egy ideig figyelte a szelet, amit a férfi kavart fel, majd az elkerekedett szemű Kougára tekintett. -Mi a baj? -Neked tetszik ez az állat, ugye? Szóba álltál vele... -Most ne törődj ezzel, gyere. Kouga arca megfeszült. Készült a szócsatára, ám minden mondat megakadt a torkán, amint Ayame megfogta a kezét és a folyó fele vitte. Először tiltakozni akart, de meggondolta magát. Kíváncsi volt, mit tervez a lány. Ayame Kougával együtt a folyóba lépett. A víz kellemesen megsimította lábukat. Amint közeledett az éj, bíbor bogarak repültek fel, miknek fátyolában a fiú a lány csilogó szemébe nézett. Aztán szó nélkül Ayame a fiúhoz lépett és szépen és kimérten levette a páncélját. Kougából csak egy apró, először dühödt tiltakozás buggyant elő, de minden hang visszaömlött testébe, mert kívánta a lágy, szelíd kezeket. A lány sejmes ujjai megtiszttották a fiú sebeit, gyengéden és érzékien, minden egyes érintéseükben lángoló gyönyör forrasztotta be a lüktető, verejtékző húst. Közben egymást figyelték, szerelemtől lobogó tekintetüket nem vették le egymásról. Aztán Ayame vetkőzött le...S Kouga látta el a sebeit. Fel sem eszméltek, már ölelték egymást a hold ényében fürödve, amint testileg és lelkileg is átadták magukat egymásnak. Szivárvány úszott a vízen...