1. fejezet: Csak egy csók... A hold ezüstösen ragyogott az esti égbolton. A szél halkan suhogott a fák közt, ám a lágy, szelíd morajlást nem természetes erő okozta. Egy kis forgószél suhant el az erdőbe, körülötte vérfagyasztó vonyítás zengett fájdalmas kórusként. Egy fiú fürdött a furcsa szélben, mely hullámzott erős teste körül. Kouga megállt. Zihállt, torkából csalódottan sziszegett a levegő: -Naraku... Izmos kezéről patakzotta vér. Megnyalta magát, majd vörös sebű farkasaira pillantott bánatos, kék szemeivel. Az egyik állat odasimult lábához, és megnyalta Kouga egyik sebét, miből szaporán bugyogott a vér. A farkasfiú elmosolygott: -Csak a csatát nyerte meg, de a háborút nem. Hirtelen zaj hallatszott a bozótból. Kouga izmai megfeszültek, bár ösztönei súgták, hogy nincs mitől tartania. Valami csillogott a fák közt. Egy gyönyörűséges, zöldes szempár volt, ami végigmérte a fiú minden, számára szépséges domborulatját, majd mikor kiélvezte a látványt, amit a felső, mezíttelen test nyújtott neki, mert Kouga a folyóban akarta lemosni magáról a vért, előbukkant a tulajdonosa is. Egy fiatal, szépséges lány volt. Vöröses haja meglobogott a langyos szélben. Szemei még mindig ragyogtak,de mosolytalan ajkai mögül csak egy zavarodott szó jött elő: -Kouga... -Ayame? Mióta követsz engem? -Nem követtelek. Éreztem a vér szagát, és a tiédet. Megijedtem... -Miattam ne aggódj. -Hol van Kagome? -Kagome? Mit keresne ő itt? -Ő a te asszonyod, nem igaz? -De igen.- válaszolta furcsa hanglejtéssel Kouga, amelybe egy kis kétely, mégis erős határozottság vegyült. -Akkor miért nincs veled? Kouga erre nem tudott válaszolni. Némán meredt vissza a lányra. Ayame zöldes szemeit a földre vetette, mert kissé zavarban volt, hogy szerelme, a nagy Kouga előtte áll félmeztelenül, de a vágy, hogy újra lássa a kívánatos testet, legyőzte benne a szégyent és újra rámeredt a fiúra: -Miért nem keresel valaki mást? Miért kergetsz álmokat? Miért nem akarod bevallani magadnak, hogy ő nem szeret téged?-azzal egy könny buggyant elő derengő szemeiből. Kouga nem tudott válaszolni. Most ő sütötte le tekintetét, de amint pár perc, fájdalmas szünet után Ayame újra megszólalt újra rá kellett néznie a lányra. Nem bírta elviselni a földre hulló könnyek látványát, igaz, amint belemélyedt az őtet csodáló tekintetbe, a forrásukat látta meg. Az egyik, dagadó könnyben saját arca tükröződött, saját, derengő arca, miről mégiscsak valami melegség áradt a lány iránt, mert Ayame minden egyes szava megbénította. Minden egyes hang hatalmas érzelemviharként omlott rá. Ayame állt, majd közelebb lépett Kougához: -De nem vagy egyedül...Én is csak egy álmot kergetek. Egy álmot, hogy veled lehessek. Kouga szemei is derengeni kezdtek, de büszkeségből egy könnyet sem engedtek.A fiú már nem bírta elviselni a lány fájdalmát. Ruháit felvette a földről, majd elindult Ayame felé. Elsétált mellette...Kouga hallotta, amint Ayame könnyei megkoppannak a part kövein. -Ayame...Nem akarok neked fájdalmat okozni. Azt akarom, hogy boldog légy. Szép lány vagy. Bár, másként történt volna az egész...De a szívem már másé. Ezt meg kell értened. Szeretem Kagomét. -Kouga? A fiú megfordult. Néhány percre elvakították Ayame könnyei: -Megértem Kouga, megértem, hogy másé a szíved. Az enyém a tied. Sosem fogom feladni...Azt akarom, hogy tudd, bármi is törénjék, tudd Koga, én SZERETLEK téged, és melletted fogok állni, ha kell barátként, de tudd, rám mindig számíthatsz, mindig lesz hely a szívemben a számodra. Kouga becsukta a szemeit. Nem akart sírni. Utána sarkon fordult, de Ayame újra megszólalt: -Kouga. A fiú megállt. Érezte, ahogy a lány sejmes kezei végigsimogatják felső testét, gyenegéden és szelíden. Mintha egy hangyasereg futott volna végig minden porcikáján, Kouga megborzongott valami miatt, mert több volt Ayama érintésében...Több volt mint puszta, kéjes vágy...Tiszta szeretettől voltak forrók a kezei. Kouga is megsimította a szerelmes kezet. Érezte, ahogy megborzong a lány a viszonzott érintésre. -Kouga, tudom, hogy a szíved másé, de kérlek, teljesítsd egy kérésemet...-suttogta Ayame. A kívánságot csak ketten hallották. Az ezüstös holdfényben két árnyék volt látható, amelyek néhány pillanatra eggyé váltak, amint Kouga izmos teste megérintette a lány szaporán verő szívét, amely majdnem kiugrott a helyéről. Csak néhány pillanat volt. Az egyik árnyék hirtelen egyedül maradt. -Mindeig szeretni foglak...-suttogta Ayame. A szél szárnyán halotta Kouga a szavakat, de nem válaszolt rájuk. A lány sokáig állt mozdulatlanul. Selymes haját lengette a meleg szél, majd remegő kezeivel megérintette ajkait. Szemeit egy pillanatra becsukta. Mikor kinyíltak ezüstös ragyogással telt meg a levegő, amint az édes könnyek eggyé váltak az éj csillagaival, mögöttük egy apró, mégis érzelemdús mosollyal. Csendes szavai csitították szaporán verő szívét: -Szeretlek...-azzal becsukta szemeit és álmodott. Az egészet elölről... Újra és újra, miközben arcán ott ragyogtak az est csillagai.