Írta: Ayame (Krysz)
Fandom: Kaleido Star
Cím: A sellő csókja!
Szereplők: Krysz, Leon, Yuri és Sora
Ajánlás: Kaleido Star fanoknak!
Íródott: 200. 12. 11

                              A sellő csókja!
Nagy volt ismét a sürgésforgás a kaleidonál, a nap is gyönyörűen világítót. Én, most kivételesen a medencénél voltam és Jonatánnal játszottam. Annyira szerettem ez a kis fóka kölyköt.
Ám egyszer csak arra jött Yuri, megpróbáltam nem észre venni, de ez valahogy mégsem sikerült. Ugyanis pár napja rá jöttem, hogy nekem tetszik. Igaz végtéreis, mind a ketten színpatikusok vagyunk egymásnak, és már láttam félmeztelenül… Szósem lehet róla, ez kizárt.
-Szia Krysz!-köszöntél rám.
-Szia… Yuri! Mond mi szél hozott erre?
-Csak erre sétáltam és akkor láttalak meg téged.-mosolyogtál rám.
Tetőtől talpig elvörösödtem, olyan zavarban voltam.
-Mond csak Leon hol, van?
-Ő… éppen Sorát kínozza, hogy tökéletesítsék az angyalok táncát és ehhez Sora egyensúlyán, kell javítaniuk először.-válaszoltam neki.
Mikor egy kicsit közeledni, mertem hozzá Jonatán lecsapott vízzel.
-Yuri… Megbocsátasz egy percre?
-Persze!
Na én fogtam magam és egyből beugrottam a vízbe, és úgy kergettem Jonatánt a víz alatt.
Yuri szerintem lement a medence melletti lépcsőn, mert ugyebár a medence egyik oldalán egy hatalmas nagy ablak volt.
Én azon voltam, hogy a kölyköt elkaptam, de utána már nem tudom miért, de hirtelen mozdulatokat tettem a víz alatt. Yuri egész végig engem figyelt. Mikor a víz alatt voltam úgy éreztem magam, mint ha otthon lettem volna.
-Hihetetlen! Mint egy sellő úgy úszik a víz alatt.
Mikor már úgy mond, meguntam kimásztam a medencéből, Yuri egyből egy törülözöt nyújtott nekem.
-Nem is mondtad, hogy ilyen szépen tudsz úszni.
-Hát… most már tudod!-mosolyogva válaszoltam rá.
Másnap reggel a főnök behivatott az irodájába. Nagyon fáradt voltam, mert Rosetta és én sokáig beszélgettünk.
Bementem az ajtón és nem csak a főnök volt ott, hanem Yuri is.
-Yuri!
-Jó reggelt Krysz!
-Krysz! Fáradj be. Egy feladatom van számodra.
-És mégis mi az?-kérdeztem kíváncsian.
-Te fogod ebben az évben eljátszani a kishableányt!
-Hogy mi?- ez a dolog nekem is új volt.-Na és ki lesz a partnerem? Ugye nem Leon?
-Én leszek az! Hát nem fantasztikus?-válaszoltad, miközben azokkal a gyönyörű szemeiddel rám néztél.
-Kaptok két hetet!-folytatta a főnök- Az előadás leginkábba vízben fog játszódni. Számítok rátok!
-Rendben!-válaszoltuk mind a ketten.
Délben nagyon melegvolt én és Yuri nekiálltunk a forróságban gyakorolni.
-Jó és most Krysz! A vízesésen keresztül kell jönnöd!-kiabáltál a távolból.
-Rendben!-megfogtam a trapézt és egyenesen a vízesés fele irányítottam.
Mikor már a közelében voltam elengedtem a trapéz és egy gyors forgással átmentem a vízesésen. Annyira gyors voltam, hogy Yurira rá estem.
-Yuri! Jól vagy? Neharagudj!-próbáltam mentegetőzni.
-Semmi baj!
Ekkor észre vettem, hogy vérzik a válla.
-De hisz te vérzel! Gyere, támaszkodj rám. Elviszlek a dokihoz!
-Várj Krysz!-megfogtad a kezem, és magadhoz öleltél. Az ölelésed olyan gyengédvolt, hogy éreztem a szíved dobogását. Majd csak azt vettem észre, hogy egyre közelebb hajolsz hozzám.
Mikor én is becsuktam a szemem, éreztem a meleg ajkaidat. A szél is egy kicsit feltámadt, de ez minket nem érdekelt. Mikor abba hagytad csak így szóltál hozzám.
-Szeretlek Krysz, amióta csak megláttalak. És tudom, hogy te is így érzel.-mondtad, miközben megérintetted az arcomat.
-Yuri én…-nem tudtam semmit sem neki mondani, majd bele vettetem magam a vízbe.
-Krysz!-kiabált utánam-Minden rendben?
-Igen! De most gyakorolnunk kell tovább, mert már nincs 2hetünk arra, hogy gyakoroljunk.
Te csak bólogattál. Vajon ez, mint jelenthetett nálad, hogy hadjuk inkább ezt az egészet vagy igazad van és folytassuk.
Nehéz rajtad ki igazodni.
Jó gyorsan eljött az előadás napja, nagyon izgultam, hisz amúgy ezaz első olyan előadás, amiben én vagyok a főszereplő. Nagyon, de nagyon izgultam.
-Krysz! –szólított meg Mia.
-Mia!
-Sok szerencsét akartam neked kiváni.
-Kösszi! Rendes vagy!
-Gyerünk Krysz most te, jössz!
És gyorsan kirohantam, majd beugrottam a medencébe. Karlos egy olyan medencét, készítettet, amit egy gombnyomással fel lehet emelni…
Mindenki engem figyelt, hogy én hogy úszok, és hogy milyen mozdulatokat teszek meg stb.
Leon is engem nézet egész végig. Majd eljött, azaz idő, hogy egy ugrással kiszálljak a medencéből.
Ekkor jött Yuri, aki a másik oldalban volt és értem nyújtotta a kezét.
Ugyan azt kellettet tenni, mint a gyakorlatnál is. Átmenni a vízesésen.
Mikor meg fogtam a trapézt a szívem nagyon furcsán kezdet verni. És csak is arra koncentráltam, hogy úgy érkezzek, hogy Yuri karjaiba érje. És neki is láttam. Egy jó nagy lendülettel neki ugrottam a feladatnak.
Mikor a trapézt elengedtem egy közepesnek mondható forgással sikerült át mennem a vízen és ekkor eljött az a pillanat mikor Yurinak el kellett kapnia. Szép lassacskán érkeztem meg.
Mikor elkapott még együtt is forogtunk közben egymásra, mosolyogtunk. Úgy éreztük magunkat, mint két boldog szerelmes.
Mikor letett a földre, mélyen a szemébe néztem majd egymáshoz közel hajolva megcsókoltuk egymást. Ez a csók nem olyan volt, mint az előző. Ez sokkal másabb volt.
Ez egy igazi szerelmes csók volt két igazi szerelmes között. A közönség egy hatalmas nagy tapsvihart ejtet le.
Én és Yuri kézen fogva meghajoltunk. Olyan jó volt látni, hogy a közönségnek tetszet, a mi kishableányunk.
A főnök behivatott az irodájába minket és gratulált nekünk. Leonnal egyikünk sem törődőt.
Mert itt az volt a lényeg, hogy mind a ketten szeretjük egymást és ez a fő.



Vége!